Mielőtt arról beszélnénk, hogy honnan jön, talán érdemes arról beszélni, hogy miért van mindenkinek szüksége rá. A lelkesedés nem csak a ma emberét foglalkoztatta évezredekkel ezelőtt is voltak elerőtlenedett emberek, akik szenvedtek a lelkesedés hiányában. A lelkesedés ellentéte az erőtlenség, ami nem csak a fizikai erőtlenségre, hanem a mentális és érzelmi gyengeségre is vonatkozik.
Ma, amikor annyi minden vesz körül, nagyon sok minden tud lelkesíteni ideig-óráig: egy elismerés, egy ajándék, egy élvezet, a gyerekeink, egy cél, egy siker stb. De ezek csak rövid ideig maradnak fent. A legfontosabb kérdés az, hogy mi az a lelkesedés, amit hosszú távon fenn tudunk tartani a körülményektől függetlenül? Ez a kifogyhatatlan lelkesedés, amihez mindig hozzá tudunk férni, mélyen bennünk található. Ő maga a Lélek.
Na, persze…
Nagyon sokaknak a lélek léte is kérdőjeles, nemhogy még ahhoz kösse a lelkesedés forrását. Pedig a lelkesedés is egy „megfoghatatlan” és nem mérhető „dolog”. A lelkierő – amit a magyar nyelvben nagyon szépen fogalmazunk meg – nem egy fizikai erőforrásból felszabaduló erő, hanem ő maga az erő, ami minden mást létrehoz és ami segít megélni mindazokat a nehézségeket, amelyek által fejlődhetünk.
Miért van olyan mélyen?
Azért, hogy nehogy összetéveszd a felszíni dolgokkal. Ahhoz, hogy hozzáférj, el kell engedd az olyan felszíni dolgokat, amelyek rövid időre „feldobnak”. Nem tudsz a felszíni dolgok után rohangálni, és ugyanakkor a lelkierőddel is kapcsolatban maradni.
Minden pillanatban dönthetsz arról, hogy milyen forráshoz fordulsz: a rövid időn belül elillanó feldobó dolgokhoz, vagy a lényed „esszenciájához” fordulsz és belőle táplálkozol?
